A lisztharmat egy növényi betegség, melyet különböző kórokozó gombák idézhetnek elő. A betegség jelentős károkat okoz az üvegházakban és más védett helyiségekben, illetve kültéren, szántóföldön. Nagymértékű károkról főként hideg és nedves tavasz, illetve száraz és forró nyár esetén számoltak be.

1. Az őszibarack-lisztharmat – Sphaerotheca pannosa var. Persicae

Tünetek. A fertőzés először a hajtások tetején levő fiatal leveleken figyelhető meg. Fehér, porszerű foltok jelennek meg, melyek terjednek, nagyobbodnak, és idővel a levelek teljes felületét beboríthatják. A fertőzött levelek deformálódnak, ráncosak lesznek, végül pedig kiszáradnak. A fejlett leveleken a fertőzés kontúros foltok formájában jelentkezik. A foltok mellett sűrűbb és porosabbnak tűnő micéliumréteg alakul ki (spóraképződés). A friss hajtásokat fehér porszerű réteg boríthatja be. Az erősen fertőzött hajtások meghajlanak, elfonnyadnak, majd elszáradnak. A fertőzött hajtásokon a kórokozó időnként ivaros termőtesteket képezhet, amelyek spórákat tartalmaznak, viszont országunkban nagyon ritkán figyelték meg ezt a tünetet. A fiatal vagy fejlődő termésen a tünetek hasonlítanak a fejlett leveleken megfigyelhető tünetekhez. A fehéres foltok közelében a termés szövetei megbarnulnak, megrepednek és rothadni kezdenek.

A kórokozó. A Sphaerotheca pannosa var. persicae f.c oidium leucoconium a rügyekben elhelyezkedő ivaros termőtestek formájában, vagy a kleisztotéciumok (rezisztens termőtestek) segítségével telel át . Tavasszal a spórák az ellenálló micéliumból vagy termőtestekből szabadulnak fel és új fertőzéseket okoznak.

Megelőzés és védekezés.  Az őszibarack-lisztharmat terjedésének megelőzése céljából javasolt az erős fertőzést mutató hajtások rendszeres eltávolítása (metszéssel) és égetéssel való megsemmisítése. A vegetációs időszakban végzett kémiai védekezés (a jellegzetes tünetek észlelése esetén) jellegzetes gombaölő szerekkel javasolt.

2. A rózsalisztharmat – Sphaerotheca pannosa var. Rosae

Tünetek. A rózsalisztharmat az egész tenyészidőben jelentkezhet a leveleken, fiatal ágakon, virágbimbókon, de akár a termésen is. A levelek mindkét oldalán szabálytalan méretű és alakú, fehér foltok jelennek meg. A gomba ivartalan szerveinek (konídiumos konidiofórok) kialakulása után a foltok porszerű állagúak lesznek. A fertőzés előrehaladtával a foltok egyre nagyobbak lesznek, és részben vagy teljesen beborítják a levelet. Ezek sárgulnak, megbarnulnak, kiszáradnak és lehullanak. A fertőzött fiatal ágakat eleinte sűrű, fehéres porszerű micéliumréteg borítja. A betegség előrehaladása során sárgás színűvé válik. Ősszel a micéliumrétegben megjelennek a kis, barna színű foltok, melyek a gomba termőtesteit (kleisztotéciumok) képviselik. A fertőzött ágak nem fásodnak be megfelelően, így télen fagysérülés léphet fel. A fertőzött virágbimbókat gyakran porszerű réteg borítja. Ezek kisebbek maradnak, és gyakran nem nyílnak ki. Néha a fertőzött virágok kicsik és deformáltak.

A kórokozó. A Sphaerotheca pannosa var. rosae gomba ivaros termőtestek formájában marad fenn egyik évről a másikra, a rügyekben vagy az ágakon (leggyakrabban a tövisek kiindulópontjánál).

Megelőzés és védekezés. A lisztharmat terjedésének megelőzése céljából javasolt az erős fertőzést mutató hajtások rendszeres eltávolítása (metszéssel) és égetéssel való megsemmisítése. Beltéren, fóliasátrakban és üvegházakban javasolt a gyakori szellőztetés – a légkör páratartalmának csökkentése érdekében. A vegetációs időszakban végzett kémiai védekezés jellegzetes gombaölő szerekkel javasolt.

3. Az almafa-lisztharmat – Podosphaera leucotricha

Tünetek. A betegség az egész tenyészidőben, rügyfakadástól lombhullásig jelentkezhet, viszont a legnagyobb intenzitás általában májusban és június elején figyelhető meg. A leveleket, virágokat, hajtásokat és néha a fiatal gyümölcsöket károsítja. A fiatal leveleken fehéres, porszerű bevonat jelenik meg, amely a levél mindkét oldalát befedi. A levelek rövid időn belül kissé felkunkorodnak, kevésbé rugalmasak és idő előtt száradni kezdenek. A gomba megfertőzi a fiatal hajtásokat is, melyeket fehéres, porszerű bevonat fedi be. A fekete színű termőtestek kialakulásának köszönhetően a bevonat ősz elején szürkés árnyalatú lesz. Az erősen megfertőzött hajtások horog alakban meghajlanak és megszáradnak. A megtámadott virágok szirmai deformálódnak, néha ketté is szakadnak, elveszítik fehér-rózsaszín színüket és kifehérednek, esetenként megvastagodnak, elszáradnak, megbarnulnak. A fertőzött virágok termésképződés nélkül kiszáradnak. A fertőzött termés növekedése gyakran leáll, esetenként akár idő előtt lehull a fáról. A lisztharmatra érzékeny almafajtáknál adott években jelentős terméskiesés észlelhető.

A kórokozó. Az almafa-lisztharmat fertőzéset a Podosphaera leucotricha f.c oidium farinosum okozza. A gomba micéliumként telel át az előző szezonban megfertőzött vegetatív- vagy virágrügyekben. Tavasszal a kórokozó újra fertőzővé válik, és megtelepedik a fejlődő hajtásokban (elsődleges fertőzés).

Megelőzés és védekezés. Megelőzés céljából javasolt az erős fertőzést mutató hajtások rendszeres eltávolítása (metszéssel) és égetéssel való megsemmisítése. Célszerű az ellenálló almafajták termesztése. A vegetációs időszakban végzett kémiai védekezés jellegzetes gombaölő szerekkel javasolt.

4. A gabonalisztharmat – Blumeria graminis

Tünetek. A gabonalisztharmat egy gombás betegség, amely minden évben megfigyelhető a gabonaféléken. A fertőzés gyakoriságát és intenzitását nagy mértékben befolyásolja a termesztett gabonafaj és fajta, illetve az éghajlati viszonyok. A gabonalisztharmat tünetei már kora tavasszal (április-május) megfigyelhetőek a növények minden föld feletti szervén (leveleken, száron, virágzaton, kalászon). Ezeken a növényrészeken fehér, porszerű foltok figyelhetőek meg, melyek a gomba micéliumát és termőtesteit (konídiumok) képviselik.

A kórokozó. A gomba a leveleken telel át, majd tavasszal a spórák új generációi jelennek meg. A nyár végén kialakult spórák fertőzést okoznak az ekkor spontán kikelő és növekedő gabonafélék levelein. Utólag az ezeken a növényeken kialakuló spórák megfertőzik az őszi vetésből származó növényeket, viszont a fertőzés nem vehető észre ilyenkor szabad szemmel. Az őszi fertőzés a vegetáció során időközönként kialakuló ivaros termőtesteken keresztül is lehetséges (ezekből spórák szabadulnak fel). Az ivaros termőtestek nagyon ellenállóak, akár tavasszal is szabadulhatnak fel belőlük spórák.

Megelőzés és védekezés. A gabonalisztharmat megelőzése érdekében javasolt a monokultúra létrehozásának elkerülése, a műtrágya ésszerű adagolása, a megfelelő időben történő vetés, a javasolt vetési sűrűség és mélység betartása, az egészséges magok használata, illetve az ellenálló gabona fajok és fajták termesztése. A kémiai védekezés jellegzetes gombaölő szerekkel javasolt.

5. A szőlőlisztharmat – Uncinula necator

Tünetek. A gomba tavasztól késő őszig okoz tüneteket a leveleken, a fiatal hajtásokon, a fürtökön és a szőlőbogyókon. A leveleken poros megjelenésű, pókhálószerű micéliumréteg figyelhető meg. A levéllemez mindkét oldalán fehéres foltokat képezve terjed. A micéliumréteg alatt a szövetek megbarnulnak vagy kissé pirosas árnyalatúal lesznek, de a levelek csak ősze környékén hullanak le. A nem lignifikált (befásult) hajtásokon szintén fehéres, néha poros jellegű foltok figyelhetőek meg. A hajtások növekedése leáll és a levelek felkunkorodnak. A fertőzés következtében a szőlőfürtök megbarnulnak, majd a szárazság idején teljesen kiszáradnak. A micéliumréteg a szőlőbogyókat is beborítja, utólag ezek gyakran a térfogatnövekedés miatt gyakran megrepednek. Ezután tartalmuk kiürül, kiváló környezetet biztosítva más gombák fejlődéséhez. Száraz időben a bogyók kiszáradnak, a magvak pedig kiemelkednek, láthatóak. A teljesen elpusztult fürtök dohos szagúak.

Csapadékos ősz esetén a szőlőlisztharmat által fertőzött bogyókat gyakran borítja be a szürke rothadás, ami jelentős károkat okozhat. Ősz felé az ivaros termőtestek jelenléte esetenként a micéliumrétegen és a fertőzött növényi részeken figyelhető meg: kis, fekete pöttyök. Az érett bogyók késői megfertőződése rontja a szőlő minőségét.

A kórokozó. A gomba ivaros micélium formájában telel át a rügyek pikkelyeiben, ritkábban a szőlőkacsokon is. Tavasszal, a tenyészidőszak kezdetével a micélium aktív lesz, terjeszkedni és fertőzni kezd. A betegségnek kedvez a magasabb, 20-25 °C körüli hőmérséklet, illetve a száraz nyár. Ekkor a lappangási idő 7-10 nap. A fertőzés bekövetkezte után a 18-25 °C közötti hőmérséklet és a mérsékelt relatív páratartalom kedvező a lisztharmat fejlődésének és terjedésének. A spórák vízcseppekben nem csíráznak ki, a heves esőzések pedig megakadályozzák a betegség kialakulását és az újabb fertőzéseket (a spórák kimosásával).

Megelőzés és védekezés. Javasolt a fertőzött hajtások levágása és elégetéssel való megsemmisítése. Nagyon fontos az ápolási munkák helyes elvégzése (metszés, a szőlőtőkék kötözése, gyomirtás stb.). A vegetációs időszakban javasolt a jellegzetes gombaölő szerekkel való kezelések végrehajtása.

6. A paradicsom lisztharmat – Leveillula taurica

Tünetek. A fertőzés tünetei a növény minden föld feletti részén megfigyelhetőek. Általában az első tünetek a növény alsó részén elhelyezkedő leveleken jelennek meg, viszont idővel a felső levelek is megfertőződhetnek. A levél felső részén sárga foltok jelennek meg, míg a levél alsó részét fehéres-szürke, porszerű megjelenésű micéliumréteg borítja. A szövetek megbarnulnak és a levelek teljesen kiszáradnak. A fertőzött növényeken kevesebb termés képződik, és ezek kisebbek maradnak, illetve későn érnek be. A legnagyobb károk a fóliasátrakban és üvegházakban fordulnak elő, mivel a 18-24 °C közötti hőmérséklet és a 70-82 %-os páratartalom kedvező a kórokozó számára. A padlizsán, a paprika, az articsóka és még néhány tök jaj is a kórokozó gazdanövényei közé tartozik.

A kórokozó. A paradicsom lisztharmatot a Leveillula taurica okozza. A gomba a talajban vagy a fertőzött növényi hulladékon telel át, ivaros termőtestek formájában. Ezekből a következő évben spórák szabadulnak fel, amelyek újabb fertőzéseket okozhatnak. A vegetációs időszakban a gomba terjedését a spórák biztosítják, melyeket a szél, az eső- vagy öntözővízcseppek hordoznak.

Megelőzés és védekezés. A fertőzés megelőzése érdekében javasolt a növényi hulladék/maradványok összegyűjtése és elégetése, valamint vetésforgó betartása. A paradicsom lisztharmat ellen a vegetációs időszakban javasolt a jellegzetes gombaölő szerekkel való kezelések végrehajtása.

7. Az uborkalisztharmat – Sphaerotheca fuliginea

Az uborkalisztharmat (Sphaerotheca fuliginea) sok országban elterjedt betegség, amely a levelek gyors száradása miatt jelentős károkat okoz (a tökféléket is megfertőzi).

Tünetek. A betegség a növény minden föld feletti részén és a fejlődés minden szakaszában megnyilvánul: száron, leveleken, terméseken. A levelek gyors száradása miatt jelentős károkat okoz (a tökféléknél is). A fertőzött szervek felületén fehér, porszerű foltok jelennek meg. A levelek felületén a foltok egyesülhetnek és nagy területeket boríthatnak be. A micéliumréteg alatt a szövetek sárgulni és barnulni kezdenek, és a fertőzés következtében a levelek hamar száradhatnak. Szárazság esetén a támadás kiterjedhet a szárra, sőt a termésre is. A magas páratartalom és a 15-21 °C-os hőmérséklet kedvező az uborkalisztharmat megjelenésének, terjedésének és fejlődésének.

A kórokozó. Sphaerotheca fuliginea gomba okozza a betegéget. A vegetációs időszakban a kórokozó a szél, a víz vagy a rovarok által szállított spórák segítségével terjed. Leggyakrabban a fejlett leveleken nyilvánul meg a fertőzés, míg az újonnan kialakuló levelek ellenállóbbak. Az áttelelő, ellenálló ivaros termőtestek kis, fekete pöttyök formájában jelennek meg a leveleken, biztosítva a kórokozó fennmaradását a hideg évszakban.

Megelőzés és védekezés. Javasolt a vetésforgó betartása, a növényi hulladék összegyűjtése és megsemmisítése, illetve az ellenálló uborka és tök fajták termesztése. A vegetációs időszakban speciális gombaölő szerek alkalmazása javasolt.