A jegenyefenyő nemzetség (Abies) a fenyőfélék családjába sorolható (Pinaceae). Körülbelül 48-56 tűlevelű növényfaj tartozik a nemzetséghez, melyek főként a mérsékelt éghajlatú hegyvidéki területeken fordulnak elő. Nagyméretű fák, amelyek akár 80 m magasságot is elérhetnek. Törzsátmérőjük akár 4 m is lehet. A jegenyefenyő főként a tűleveleinek köszönhetően különböztethető meg a többi fenyőfélétől. Ezek egy síkban helyezkednek el a hajtásokon, szélesebbek, csúcsuk pedig lekerekített és nem szúrós. A tobozok a gyertyákhoz hasonlítanak: felállóak maradnak egészen addig, ameddig szét nem szóródnak a magok és le nem hullanak a pikkelyek. A fán csak a toboz orsója marad.

Abies alba (közönséges jegenyefenyő)

Európa hegyvidéki területein gyakori faj, de az Egyesült Államokban és Kanadában is megtalálható (ültetett fajként). Nagyméretű fa, melynek koronája kúp alakú, gyökérzete pedig mélyre hatoló, karógyökér típusú. Legfeljebb 50-60 m magasságot érhet el, törzsátmérője 1,5 m-es is lehet. A tűlevelek lapítottak, egy szinten helyezkednek el a hajtáson. Felső felük fényes, sötétzöld, míg fonákuk halvány és két fehér viaszcsíkkal ellátott. A levelek hegye enyhén lekerekített. A virágok tavasszal jelennek meg, a hajtások csúcsán. Kúpos alakúak, hosszúkásak, halványsárgák. A termés felálló és nagyméretű (9-17 cm hosszú és 3-4 cm széles). Minden toboz 150-200 pikkelyt tartalmaz, amelyek érett korban földre hullanak. A magok párossával helyezkednek el a pikkelyeken.

Abies balsamea (balzsamfenyő)

Keskeny és sűrű koronájú, közepes méretű fa, mely az Egyesült Államokban és Kanadában őshonos. Akár 14-20 m magasságot is elérhet. Lombozata sötétzöld, fényes, tűlevelei lapítottak, fonákukon két fehér viaszcsík található. Erős, jellegzetes illata van. A fiatal balzsamfenyők kérge sima, szürke, gyakran gyantacseppekkel mintázott. A fejlett példányok kérge durva, jellemzőek a repedések és a gyantaszivárgások . A tobozok 4-8 ​​cm hosszúak, egyenesek, lilás színűek. A magok ősszel hullanak ki a tobozokból.

Abies cephalonica (Görög jegenyefenyő)

Görögország hegyvidékein honos, 25-35 m magas fa. Ritkábban akár a 40 m-es magasságot is eléri, törzsátmérője akár 1 m is lehet. Tűlevelei vékonyak és élesek, hegyesek ezért kitűnik a többi jegenyefenyő közül. A felső oldaluk sötétzöld és fényes, míg fonákukon két fehéres-kékes viaszcsík figyelhető meg. A termés nagyban hasonlít a közönséges jegenyefenyő tobozára.

Abies concolor (kolorádói jegenyefenyő)

Észak-Amerikában őshonos nagyméretű fa (akár 60 m magasra is megnő). A korona kúp alakú, szabályos és világos árnyalatú (a zöldes-kék tűleveleknek köszönhetően). A levelek eltérőek más jegenyefenyőkhöz képest: nagyobbak, laposak, szabálytalan elrendezésűek és fonákuk számos viaszcsíkkal ellátott. A tobozok 6-12 cm hosszúak és 4 cm szélesek, zöldes-lilás színűek.

Az Abies concolor „Candicans” fajta nagyon világos árnyalatú, tűlevelei fehéresszürkék.

Abies homolepis (nikkói jegenyefenyő vagy japán nikkó fenyő)

Japánból származó magas fa, mely 40 m magasra is megnőhet, törzsátmérője pedig elérheti a másfél métert. A koronája jellegzetesen kúpos, tűlevelei sűrűn helyezkednek el a hajtásokon, sötétzöldek, felül fényesek, fonákukon fehéresek (a viaszcsíkok miatt). A tobozok 6-12 cm hosszúak és 3-4 cm szélesek, kékeslilás színűek.

Abies koreana (koreai jegenyefenyő)

Dél-Koreából származó alacsony méretű fa, amely legfeljebb 18 m magasra nő meg. A törzs átmérője legfeljebb 0,7 m-es, a törzsön gyakran szürkésbarna gyantaszivárgás figyelhető meg. Koronája kúpos, gyakran bokros megjelenésű. A tűlevelek kicsik, felfelé ívelőek. Felül zöldek és fényesek, a fonákukon fehéresek. A tobozok kicsik, 4-7 cm hosszúak és kb. 2 cm szélesek, eleinte sötét színűek, kékeslilák és sárgászöld fellevelekkel díszelegnek.

Abies lasiocarpa var. arizonica (törpe arizónai jegenyefenyő)

Közepes méretű fa, mely Arizonában és Új-Mexikóban őshonos. Kúpos, kékes árnyalatú koronájának köszönhetően nagyon dekoratív. A tűlevelek felfelé íveltek, mindkét oldaluk kékesszürke viaszcsíkokkal ellátott.

Abies nordmanniana (kaukázusi jegenyefenyő vagy nordmannfenyő)

A közönséges jegenyefenyőhöz hasonlóan magas, nagyméretű fa, melyet sűrű és szabályos kúp alakú koronája teszi kedveltté. A Fekete-tenger medencéjének hegyvidéki területein honos (Törökország, Grúzia, Kaukázus hegység). Elérheti a 60 m magasságot, törzsátmérője akár 2 m is lehet. A tűlevelei laposak, sötétzöldek, fényesek, fonákuk két fehér viaszcsíkkal ellátott. A tobozok nagyban hasonlítanak a közönséges jegenyefenyő tobozaihoz, 10-20 cm hosszúak és 4-5 cm szélesek.

Abies procera (nemes jegenyefenyő)

Magas fa, melynek jellegzetesen keskeny, kúpos koronája van. Az Egyesült Államokban őshonos, 70 m magasra is megnőhet, törzsátmérője 2 m is lehet. A hegyes és kékeszöld színű tűlevelek sűrűn, kefeszerűen fedik a hajtásokat. A termések felfelé állóak, hosszúak (11-22 cm), lila pikkelyekkel és sárgászöld fellevelekkel díszelegnek.

Környezeti igények és talajra vonatkozó követelmények

Fény. Általánosságban elmondható, hogy a világos tűlevelű jegenyefenyők a napnak kitettebb helyeken is jól fejlődnek. A közönséges jegenyefenyő és a nordmannfenyő inkább az árnyékos helyeket kedveli (a csemeték különösen érzékenyek az erős napfényre).

Talaj. A jegenyefenyők nem rendelkeznek különleges talajigényekkel, viszont nyirkos talajon jól fejlődnek. A balzsamfenyő és a nemes jegenyefenyő nem tűri a meszes talajt.

Hőmérséklet. A mérsékelt égövi fenyőfajok általában elviselik a hidegebb hőmérsékleteket is. A hegyvidéki területekre jellemző fajok nagyon jól tűrik a fagyot, akár -27°C-os hőmérsékleten se szenvednek károkat (pl. a közönséges jegenyefenyő). Bizonyos esetekben azonban a kései fagyok (tavasszal) árthatnak a jegenyefenyőknek. A szubtrópusi területeken őshonos fajok az enyhébb klímát kedvelik (koreai fenyő, nemes jegenyefenyő, Görög jegenyefenyő) .

Gondozás

Öntözés. A fenyők öntözése csak a nyári hónapokban szükséges, amikor a talaj hosszú ideig száraz. Fontos a megfelelő nedvesség biztosítása (megfelelő mennyiségű víz kijuttatása és ugyanakkor a túlzott nedvesség elkerülése). Csak akkor javasolt az öntözés, amikor a talaj már száraz, így a gyökerek légzési folyamatai is végbemehetnek.

Tápanyagellátás. A fák és cserjék erőteljes növekedésének serkentése érdekében a vegetatív növekedési időszakban javasolt a jellegzetes tápoldatok rendszeres kijuttatása.

Ajánlott termékek

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

• A termékeket egy másik áruházban találja meg

  Másik üzlet kiválasztása

Olvassa el figyelmesen és kövesse a használati útmutatót, mely minden termék cimkéjén megtalálható

Ültetés. Ősztől (az első fagy után) tavaszig végezhető, amikor a talaj nem fagyott és nem áll fenn a fagyveszély. Az ültetési siker növelésének érdekében a fenyőket csemetekorban javasolt ültetni, így könnyebben alkalmazkodnak az új környezeti feltételekhez. Fontos, hogy a szaporítóanyag kimondottam bejegyzett és engedélyezett csemetekertekből vagy faiskolákból legyen beszerezve. Közvetlenül az ültetés után javasolt a növény körüli talaj tömörítése taposással, illetve a bőséges öntözés (hogy a talaj tömörödjön és a gyökerek körüli légrések megszűnjenek). Ezt követően a talajt nedvesen kell tartani, viszont ugyanakkor elkerülendő a túlzott nedvesség a gyökereknél.

Szaporítás. A szaporítás több módszerrel történhet:

• magról: a tobozokat éréskor, a pikkelyek lehullása előtt javasolt betakarítani. Főként a tobozok alsó részén lévő magokat célszerű gyűjteni, mivel a tobozok tetején lévő magok gyakran sterilek. A magokat hűvös és szellős helyen javasolt tárolni a vetés idejéig (ősszel optimális).
• oltással: díszcserjék árusítása céljából közönséges jegenyefenyő alanyokon gyakran végeznek oltást. Ez egy nehezen kivitelezhető módszer, ezért inkább a szakembereknek ajánlott.
• dugványokkal: csak egyes fenyőfélék szaporíthatók dugványozással; a dugványból származó növények szabálytalan növekedésűek, ezért nem egy elterjedt módszer.

Továbbá:

• a jegenyefenyők hosszú élettartamú fák,
• a nikkói fenyő, a kolorádói jegenyefenyő és a koreai jegenyefenyő megfelelő választás lehet városi környezetben,
• a közönséges jegenyefenyő és a nikkói jegenyefenyő gyors növekedésű, míg a nemes jegenyefenyő és a kaukázusi jegenyefenyő kezdetben lassan, majd fejlett korban gyorsabban nőé
• síkvidéki területeken a fenyők élettartama rövidebbé
• a karácsonyfaként lakásba bevitt cserepes jegenyefenyőt legfeljebb 7 napig javasolt bent tartani, mivel visszafordíthatatlanul károsulhatnak,
• a jegenyefenyő fajokat gyakran támadják meg a pajzstetvek, a szúfélék, a darazsak és más kártevők.